Amióta megtudtam: egy kis baranyai falu, Kékesd, templomépítésbe kezdett, azóta szinte rokoni, családias érzéssel gondolok az ismeretlen (vagy már többekkel régebb óta ismerős?) emberekre, akik a XXI. század hajnalán belefogtak a munkába.

Gondolkodtam, mit tehetek értük. Először "csak" hallgatónak jelentkeztem a templomépítést támogató műsorokhoz, később azonban egyre vágyódtam arra: én is szeretnék egy "kő" vagy egy "tégla" lenni a majdani Isten házában. Ezért vállaltam, hogy - most már több alkalommal is - szolgáljak (a Komlói Pedagógus Kamarakórussal és a pécsi Leőwey Klára Gimnázium Leánykarával) azért a nemes ügyért, amely talán a kékesdi emberek életét is egészen átformálta.

Őszintén kívánom: teljesüljenek a zsoltáros szavai: "...kit az Isten szeret, / Annak könnyen ád eleget."